A mai nap egy kész katasztrófa volt, tiszta szerencsétlen nap. Az egészet kezdem onnan, hogy egyébként itt kint nálunk, Törökországban (mert itt élek, még nem említettem), ez a 4. hét karantén ami egyben az utolsó is. Nem igazán hatott meg, mert ugyanúgy kijártunk igaz, hogy nem a városba de el-el mentünk az erdőbe vagy a tengerpartra ahol nincsenek emberek se rendőrök. (Egyébként már egy kijárási tilalom büntetést sikerült szereznem, de az egy másik sztori :D) Mindegy, vessetek, kövezzetek meg én nem bírok itthon ülni 4 héten keresztül. Oké, szóval megbeszéltük párommal, hogy elmegyünk ma az erdőbe és útközben veszünk a File marketben abból a baszott finom csokis croissantból.
Elindultunk úgy, hogy én miattam fél 5kor indultunk el mert sokáig készülődtem és későn keltem (-.-"). Megyünk megyünk, szépen besétálunk a Filébe és valamilyen csoda folytán, elfogyott a csokis croissant. Na jó, már itt elegünk volt mert kb 2 hónapja próbáljuk megvenni azt a nyamvadt csokis croissant, de vagy elfogy, vagy bezár a market hamarabb, vagy nincs egyáltalán. Ezúton sem jártunk sikerrel. Mindegy, megbeszéltük, hogy veszünk a Köfteci Yusufból reggelit. Mentünk, vettünk is, kb fél órát vártunk mire elkészítették ami miatt rohadt idegesek voltunk mert amúgy is egy fél órás útról van szó és olyan 7-8 körül haza akartunk jönni, mert akkor már több a rendőr az utcán és kevesebb az ember így könnyebben megbüntethetnek. Mindegy, megvan a kaja csak nincs üdítőnk. Oké, útközben beugrottunk egy benzinkútra, azt is megvettük.
Na most, óriási szél volt. Autópályán mentünk ugyebár a kis motorkánkkal, de akkora szél volt hogy a fejemet nem tudtam megtartani kb. Jeleztem neki, hogy lassabban menjünk mert azért még mindig van bennem egy kis félsz, nehogy a szél "kiverje" a kormányt, vagy ne adj' Isten alólunk a motort. Mindegy, a fél órás útból lett közel 1 órás út.
Párom átment egy piros lámpán, ahol kamera volt és csattant is a fénykép, szóval most várunk egy
Tudni illik, a motor mintegy 170 kiló, én pedig 54 kiló vagyok. Hát tessék számolni... Sokszor nem bírom el a motort, elvesztem az egyensúlyt mert egyszerűen nehéz, arról nem is beszélve, hogy 158 cm vagyok a motor meg kb 170 hahahahhaa na jó, kicsit túloztam de a lényeg hogy a lábam csak lábujjhegyen ér le.
Na mindegy, be is indultam mint a szamarak, mentem jobbra balra, köröztem ide oda és földesen mentem szóval egyébként egy szép menet volt ahhoz képest milyen nehéz azon a földesen menni úgy, hogy ne ess el és tört szét a kezed-lábad. Viszont volt egy pillanat, amikor is hátra akartam nézni hogy hol a párom, jön-e mögöttem, és úgy gondoltam inkább megállok.
Behúztam a kuplungot (vagy mi az magyarul) aztán a féket. Aztán megálltam 1 másodpercig és éreztem
A motor ugyanis elromlott. :D Nem tudom, hogy mi a ***-;d,d.[Đáélsfk csináltam, de a kuplungja vagy miaz, az egyenes formájából felvett egy szép íves U formát és egyszerűen nem indult már el a motor..
Szóval igen, eléggé szerencsétlen napunk volt. Csokis croissant nuku, piros lámpás bírság, esés a motorral, motor tönkremenetele és hazáig kötélen húzás, ha röviden akarom összefoglalni. Mindegy, remélem, hogy nincs túl nagy baja és olcsó bőrrel megússzuk, mert mostanában eléggé felszaladtak a kiadásaink.
Veletek miujság, hogy telt a hétvégétek? <3
Címkék: motor, személyes, szerencsétlen
VISSZA
