A minap egy nagyon régi barátnőmmel kezdtem el újból beszélgetni. Megkérdeztük egymástól, hogy mi újság, mi történt velünk az elmúlt 2 évben (mert azóta nem beszéltünk) és ehhez hasonló dolgok. Meséltem neki a mostani életemről, a 2 éves kapcsolatomról és megemlítettem, hogy már szinte jegyesnek számítok, mert azt hiszem ő az igazi.

Erre feltette nekem azt a kérdést, hogy "tényleg érezni, ha megtalálod az igazit?" amin egy kicsit elgondolkodtam. Olyan dologra jöttem rá magammal kapcsolatban amin még ezelőtt sosem gondolkodtam el és sosem kérdőjeleztem meg, hogy "de mégis honnan tudom, hogy ő az igazi?" mert nekem ez teljesen természetes volt. De természetesen, hogy kifejtsem a válaszomat összeszedtem a gondolataimat és elmondtam a nézőpontomat erről az "az igazi" dologról, amit szeretnék veletek is megosztani.

Szóval, én úgy gondolom, hogy nem létezik olyan, hogy "igazi". Úgy gondolom (és előre leszögezem, hogy ez csak a saját véleményem), hogy nem létezik olyan, hogy összeismerkedsz valakivel és minden tökéletes, minden happy, teljesen összeilletek és egyből tudod és érzed, hogy ő az igazi. Szerintem ez idő kérdése és legfőképp attól függ, hogy milyen vagy te és a partnered, hogy mennyire vagytok csiszolhatóak, ragaszkodóak és ami a legfontosabb kompromisszum képesek.

Véleményem szerint idővel válik valaki az igaziddá. Mert "együtt nőtök fel" vagy együtt csiszolódtok. Egymáshoz csiszolódtok, egymáshoz igazodtok. Szóval szerintem ez így működik. Én is a párommal a kapcsolatunk elején nagyon sok szarba ütköztünk, egy csomószor volt, hogy nem értettünk egyet és rengeteget veszekedtünk. Hiába mondják azt, hogy hát az első pár hónap kell, hogy a kapcsolatod legboldogabb időszaka legyen, szerintem ez nem így van. Ez szerintem csak akkor van így, hogyha mind a ketten teljesen más képet mutattok magatokról mint amik valójában vagytok. De ha az elejétől kezdve mind a ketten őszintén álltok egymáshoz, akkor szerintem már az első hónapban kibújik a szög a zsákból, mivel teljesen más emberek vagytok. Más nevelést kaptatok, más életet életetek. Senki nem is várhatja, hogy tökéletesen összepasszoltok az elejétől kezdve. Én például így 2 év után érzem azt, hogy teljes mértékben boldog vagyok. A sok szaron amin együtt keresztül mentünk, már csak úgy tekintünk rá, hogy "nézd, milyen időket megéltünk. De most itt vagyunk."

Idővel csiszolódtunk egymáshoz, átvettük egymás szokásait, megtanultuk kezelni egymást és egymás boldog vagy szomorú pillanatait. Megtanultuk kezelni egymás problémáit és ami a legfontosabb, hogy egy óriási személyiség fejlődésen mentünk keresztül együtt. Rájöttünk arra, hogy mi az ami belefér, mi az ami nem, mi az ami jó és mi az ami nem.

Szóval, ha engem kérdeznek, én azt mondom, hogy idővel válsz valakinek az igazivá és idővel válik valaki az igaziddá. Ekkor érezheted és tudatosulhat benned az az érzés, hogy én igen is vele akarom leélni az életemet. 

Ti megtaláltátok már az igazit?:)

Címkék: filozófia, igazi, párkapcsolat, párom, szerelem